A mikrobiom és az OM-89 szerepe a visszatérő húgyúti fertőzések megelőzésében

Összefoglaló

A visszatérő húgyúti infekciók az urológiai gyakorlat gyakori problémái, amelyek jelentősen rontják az életminőséget és fokozott egészségügyi ellátást igényelnek [1,15]. A hagyományosan alkalmazott antibiotikum kezelések hatékonyak az akut fertőzések megszüntetésében, azonban ismételt alkalmazásuk kedvezőtlen hatással van a mikrobiom egyensúlyára, valamint elősegíti az antimikrobiális rezisztencia kialakulását [2,15]. Az elmúlt évek kutatásai igazolták, hogy a húgyúti fertőzések kialakulásában nem kizárólag a kórokozók jelenléte, hanem a gazdaszervezet mikrobiomja és immunválasza is meghatározó szerepet játszik [1,9].

A modern molekuláris biológiai módszerek alkalmazásával bebizonyították, hogy a húgyutak nem steril környezetet jelentenek, hanem saját, dinamikusan változó mikrobiommal rendelkeznek, amely szoros kapcsolatban áll a bél- és a hüvelyi mikrobiommal [4,12]. A mikrobiom egyensúlyának felborulása elősegítheti az uropatogén baktériumok kolonizációját és a fertőzések kiújulását [4,14].

E felismerések alapján egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az antibiotikum nélküli terápiák. Az Escherichia coli lizátumot tartalmazó orális immunmodulátor a húgyúti nyálkahártya immunvédelmének erősítésén keresztül fejti ki hatását, anélkül hogy közvetlen antibakteriális hatással károsítaná a mikrobiomot [6,9]. Klinikai vizsgálatok és összefoglaló elemzések alapján csökkenti a visszatérő húgyúti fertőzések gyakoriságát és mérsékli az antibiotikum használatot [7,10]. Célunk a mikrobiom szerepének áttekintése a visszatérő húgyúti fertőzések patogenezisében, valamint az immunmoduláció jelentőségének bemutatása.

Kulcsszavak: visszatérő húgyúti fertőzések; mikrobiom; immunmoduláció; OM-89; antibiotikum kímélő megelőzés

Bevezetés

A visszatérő húgyúti fertőzések (recurrent urinary tract infections, rUTI) világszerte jelentős morbiditással és egészségügyi költséggel járnak. A nők közel 60%-a élete során legalább egyszer átesik húgyúti infekción, és az érintettek mintegy 20–30%-ában fél éven belül recidíva alakul ki [1,15]. A visszatérő húgyúti fertőzések diagnózisa elsősorban a klinikai tünetek, az anamnézis és a mikrobiológiai vizsgálatok együttes értékelésén alapul. Visszatérő húgyúti fertőzésről általában akkor beszélünk, ha egy éven belül legalább három, vagy hat hónapon belül legalább két, klinikailag és mikrobiológiailag igazolt fertőzéses epizód fordul elő [15,16]. A diagnózis megerősítéséhez vizeletvizsgálat és vizelettenyésztés szükséges, különösen a tünetekkel járó epizódok esetén, míg panaszmentes bakteriuria önmagában nem igényel kezelést [11].

A differenciáldiagnosztika kiemelt jelentőségű, mivel számos urológiai és nem urológiai kórkép utánozhat húgyúti fertőzésre jellemző tüneteket. Ide tartozik többek között az interstitialis cystitis és a hólyagfájdalom szindróma, az overactive bladder szindróma, valamint a vaginitis és egyéb nőgyógyászati eltérések [9,17,18]. A dysuriával, pollakisuriával vagy sürgető vizelési ingerrel járó panaszok hátterében hólyagdaganatos megbetegedések, hólyagkő, illetve ritkábban proktológiai kórképek is állhatnak, amelyek felismerése különösen fontos a tartósan fennálló vagy atípusos tünetek esetén [7,15,19]. A visszatérő panaszok kivizsgálása során figyelembe kell venni továbbá a strukturális eltéréseket, funkcionális hólyagürítési zavarokat, idegentesteket és hormonális tényezőket is, mivel ezek jelenléte alapvetően befolyásolja a terápiás stratégia megválasztását.

A hagyományos kezelési stratégia elsősorban antibiotikumokra épül, amely rövidtávon hatékony, hosszú távon azonban hozzájárul az antimikrobiális rezisztencia kialakulásához és a fiziológiás mikrobiom károsodásához [2,15].

Az utóbbi években egyre több bizonyíték utal arra, hogy a húgyúti fertőzések patogenezisében nem kizárólag a kórokozó jelenléte, hanem a gazdaszervezet mikrobiom összetétele és immunválasza is meghatározó. Ennek megfelelően a megelőzés fókuszába került a mikrobiom megőrzése, valamint az OM-89 (Uro-Vaxom®) orális immunmodulátor alkalmazása, amely antibiotikum nélküli kezelést kínál a recidív infekciók prevenciójára.

A mikrobiom szerepe a húgyúti fertőzések patogenezisében

Korábban a húgyutakat steril környezetnek tekintették, azonban modern molekuláris módszerek igazolták, hogy saját, dinamikus mikrobiommal rendelkeznek [12,4]. A húgyúti, hüvelyi és bélmikrobiom egymással szoros kapcsolatban áll, és alapvető szerepet játszik a kolonizációs rezisztencia fenntartásában [4,14].

Egy 2024-ben publikált, többcentrumos longitudinális vizsgálat kimutatta, hogy rUTI-ban szenvedő betegekben a bélmikrobiom összetétele szignifikánsan eltér az egészséges kontroll csoporttól. Az antibiotikum kezelést követően átmeneti Escherichia coli túlszaporodás alakulhat ki a bélben, amely rezervoárként szolgálhat az ismételt húgyúti kolonizációhoz és reinfekcióhoz [1].

A mikrobiom diverzitásának csökkenése és a jótékony baktériumok visszaszorulása elősegíti az uropatogén törzsek perzisztenciáját, és fokozza a visszatérő fertőzések kockázatát [2,4].

Antibiotikum kezelés és mikrobiom károsodás

Az ismételt antibiotikum alkalmazás nemcsak rezisztens törzsek szelekciójához vezet, hanem a mikrobiom tartós károsodását is okozhatja. A „mikrobiom toxicitás” fogalma az antibiotikumok ezen nem kívánt, hosszú távú hatásait írja le [2].

A mikrobiom károsodásának következményei:

• a kolonizációs rezisztencia csökkenése,
• fokozott gyulladásos válaszkészség,
• opportunista kórokozók elszaporodása [2,15].

Ez különösen releváns rUTI esetén, ahol az ismételt antibiotikum kúrák fenntartják a fertőzés–dysbiosis–recidíva ördögi körét (1. ábra). Ezzel szemben az OM-89 nem rendelkezik direkt antibakteriális hatással, így alkalmazása nem jár közvetlen mikrobiom károsítással.

Immunológiai háttér és az OM-89 hatásmechanizmusa

A húgyúti nyálkahártya immunvédelme kulcsszerepet játszik a fertőzések megelőzésében. rUTI esetén gyakran megfigyelhető a mucosalis IgA-termelés csökkenése, valamint a veleszületett és adaptív immunválasz elégtelensége [9,13].

Az OM-89 (Uro-Vaxom®) 18 Escherichia coli törzs lizátumát tartalmazó orális immunmodulátor. Hatásmechanizmusa a bélhez társult nyirokszöveten (GALT) keresztül valósul meg, ahol aktiválja a dendritikus sejteket és makrofágokat, fokozza a Th1-típusú immunválaszt, növeli a mucosalis IgA-szekréciót, valamint támogatja az immunmemória kialakulását [6,9].

Ez a célzott immunológiai hatás lehetővé teszi az uropatogén E. coli elleni védekezést anélkül, hogy a normál mikrobiom egyensúlya sérülne.

Az OM-89 szerepe a visszatérő húgyúti fertőzések megelőzésében

Az OM-89 az egyik legszélesebb körben vizsgált, rUTI esetén megelőző terápiás lehetőség. Hatásmechanizmusa alapvetően eltér az antibiotikum alapú terápiától. Az OM-89 és az antibiotikum alapú profilaxis legfontosabb különbségeit, különös tekintettel a mikrobiomra gyakorolt hatásra, az 1. táblázat foglalja össze.

Klinikai vizsgálatok és metaanalízisek alapján az OM-89 alkalmazása szignifikánsan csökkenti a visszatérő infekciók számát és meghosszabbítja a tünetmentes időszakokat [10,7]. Egy 2025-ben publikált, randomizált, placebokontrollált pilot vizsgálat szerint az OM-89 csökkentette az E. coli prevalenciáját a húgyutakban anélkül, hogy a mikrobiom diverzitását károsította volna [3].

Következtetések

A visszatérő húgyúti infekciók megelőzése komplex, hosszú távú szemléletet igényel. Az antibiotikum alapú stratégia önmagában nem elegendő, és tartós alkalmazása kedvezőtlen hatással van a mikrobiomra. A mikrobiom szerepének felismerése új, antibiotikum kímélő prevenciós megközelítéseket tett lehetővé.

Az OM-89 immunmodulátor alkalmazása célzottan erősíti a húgyúti nyálkahártya immunvédelmét, miközben megőrzi a mikrobiom egyensúlyát. Ennek alapján az OM-89 a visszatérő húgyúti fertőzések megelőzésének fontos, bizonyítékokon alapuló eszköze lehet a mindennapi urológiai gyakorlatban.

Irodalomjegyzék

1. Choi JH, Thomas S, Heinsbroek SE, et al. Gut microbiome correlates of recurrent urinary tract infection: a longitudinal, multi-center study. eClinicalMedicine. 2024;69:102451.
2. Theodosiou AA, Jones CE, Read RC, Bogaert D. Microbiotoxicity: antibiotic usage and its unintended harm to the microbiome. Curr Opin Infect Dis. 2023;36(5):371–378.
3. Valido E, Bertolo A, Wöllner J, Pannek J, Krebs J, Stoyanov J. Effects of Uro-Vaxom vs placebo on the urinary tract microbiome in individuals with spinal cord injury in a randomized controlled pilot trial. Sci Rep. 2025;15:12825.
4. Brubaker L, Wolfe AJ. The female urinary microbiota, urinary health and common urinary disorders. Ann Transl Med. 2023;11(5):193.
5. Ackerman AL, Underhill DM. The mycobiome of the human urinary tract: potential roles in urinary tract infection and inflammation. Nat Rev Urol. 2024;21(1):23–36.
6. Arango Duque G, Descoteaux A. Macrophage cytokines: involvement in immunity and infectious diseases. Front Immunol. 2023;14:1189234.
7. Magistro G, Stief CG. Prevention of recurrent urinary tract infections: current concepts and future perspectives. World J Urol. 2023;41(8):2039–2048.
8. Cai T, Verze P, Brugnolli A, et al. Adherence to European Association of Urology Guidelines on prophylactic antibiotics: impact on urinary tract infection recurrence. Eur Urol Focus. 2024;10(2):325–332.
9. Wullt B, Svanborg C. Host–pathogen interactions in urinary tract infections. Nat Rev Urol. 2023;20(10):595–611.
10. Kogan MI, Naboka YL, Gudima IA, et al. Immunoactive prophylaxis of recurrent urinary tract infections: a meta-analysis. Urol Int. 2023;107(3–4):247–255.
11. Cai T, Nesi G, Mazzoli S, et al. Asymptomatic bacteriuria in recurrent urinary tract infections: target or innocent bystander? World J Urol. 2024;42(1):77–84.
12. Hilt EE, McKinley K, Pearce MM, et al. Urine is not sterile: use of enhanced urine culture techniques to detect resident bacterial flora in the adult female bladder. J Clin Microbiol. 2023;61(6):e02154-22.
13. De Nisco NJ, Kanchwala M, Rogers AWL, et al. Interaction between host immunity and uropathogenic Escherichia coli during recurrent urinary tract infection. Cell Host Microbe. 2024;32(3):389–402.
14. Stapleton AE. The vaginal microbiota and urinary tract infection. Microbiol Spectr. 2023;11(2):e03652-22.
15. Flores-Mireles AL, Walker JN, Caparon M, Hultgren SJ. Urinary tract infections: epidemiology, mechanisms of infection and treatment options. Nat Rev Microbiol. 2023;21(9):539–556.
16. EAU Guidelines on Urological Infections. European Association of Urology. 2024 update.
17. Hanno PM, Erickson D, Moldwin R, Faraday MM. Diagnosis and treatment of interstitial cystitis/bladder pain syndrome. J Urol. 2023;210(4):785–793.
18. Abrams P, Cardozo L, Wagg A, Wein A. Incontinence. 7th ed. International Continence Society. 2023.
19. Babjuk M, Burger M, Capoun O, et al. EAU Guidelines on Non-muscle-invasive Bladder Cancer. Eur Urol. 2024;85(1):75–94.